Mióta elmentél teljesen megváltozott minden! Mintha hiába lenne minden! Mintha hiába jött volna az Imi,hiába éreztem magam jobban hogy jobb nélküled mert átvertél.Hiába az erősködésem hogy muszáj lesz erősnek lennem,hiába teszek úgy mintha nem is érdekelnél! Az volt a legnagyobb hibám,hogy hagytam magam egy hónapja belemenni abba hibába,hogy újból átéltük a múltat azon a 3 napon.Minden olyan más volt!Tudtam hogy megcsalom az Imit de valahogy mintha nem is érdekelt volna mintha nem is lett volna ő nekem,csak Ránk figyeltem,szinte lelkiismeret-furdalásom sem lett volna.Nem is értem az egészet,de kár lenne titkolnom ami szinte már 3 éve szüntelenül ég bennem: Szeretlek!
Egy gonosz bestia voltam mindkettőtökkel szemben:Téged "áltattalak" hogy szeretlek és újból veled leszek,az Imit meg megcsaltam. De kezdtem beleőrülni ami szeptemberbe 1 hétig tartott. Hajtott a szívem utánad és muszáj volt keresnem Téged.Az a 3 nap illetve délután olyan volt,mintha nem a múltba élnék nem éreztem az időt.Megtettünk mindent,amit régen,ugyanaz a lángoló,szenvedélyes,igaz érzelmek tomboltak mindkettőnkbe,tudom nem bántad meg!A csókod itt ég még az ajkamon fájdalmasan,keserűen.Az ölelésed még érzem szinte szüntelenül éget,milyen volt a karjaidban.Lágyan,szeretetteljesen öleltél,az illatod még mindig érzem mikor fúj a szél néha elkap egy fuvallat mintha a te illatod szállna felém.A kezed mikor megfogtam csupa bársonyt éreztem a mai napig is érzem,milyen selymes volt érintésed.A szemedben láttam azt a lángoló érzést és minden mást ami hozzám kötött.Amiket együtt éltünk át ahhoz túl kevés egy élet,hogy elfelejtsem hegek nélkül és gondtalanul,szívszorító emlékek nélkül továbblépjek!
Pedig ezt kell tennem,mást nem tehetek!Nekem itt az Imi,aki lehet életem szerelme lesz,neked ott a barátnőd,akit szerintem szeretsz.De mégis,mikor találkozunk minden nap,látom a szemedbe,mikor rám nézel,hogy hiába van ott a barátnőd,az érzés még benned is él.Csak bennem nagyon elevenen.Állandóan rólad álmodok,minden nap,minden álmomban te szerepelsz.Bár ne látnálak minden nap,olyan rossz hogy pont egy suliba járunk.Ha nem látnálak soha többet és tudnám ezt,könnyebb lenne mert nem kéne minden nap ugyanazt átélnem.Hogy fáj,ha azt a lányt öleled át szinte mellettem van mikor én meg mosolyogva és életvidámságot mutatva megyek a barátaimmal mintha nem is érdekelne mit csinálsz és kivel.Holott ez nem igaz,mert éget belül az érzés,és elképzelem milyen lenne ha megint ölelnél úgy,mint 1 hónappal ezelőtt.Te engem szerettél volna,újra akartad kezdeni bevallottuk egymásnak h szeretjük egymást és ez volt a legnagyobb baj.Kezdtem beleőrülni ebbe az egész helyzetbe hogy megcsalom a párom veled,mert újraéljük a múltat.És majdnem téged választottalak,szinte csak egy fél hajszál választott el.Mert valóban úgy volt h vége az Imivel hiszen nem mehetett volna tovább ez a kétarcú színjáték.Ezért valamiért őt választottam.Téged meg úgyszintén összetörtelek pedig tudtam mit érzek irántad.Lehet nem döntöttem úgy ahogy szíve VALÓBAN diktálta..........................................................?????????
A legutolsó szavad mielőtt letiltottalak ez volt: Hazudtál!
És azóta nem beszélünk.Pedig nem hazudtam,még a mai napig azt érzem amit mondtam neked éget itt belül és nem hagy nyugodni,folyamatosan rád gondolok,a múltra,milyen volt régen Veled és most a zord valóságban vagyok ami rettentően fáj és emészt.A lelkemben dúló fájdalmat minden nap próbálom leküzdeni de mintha elveszíteném a háborút.Azt ígértem a háborút ÉN nyerem meg ha a csatákat el is vesztem!
És így is fog történni mert mindkettőnknek tovább kell lépnie!Meg kell tanulnom erősnek lenni akármennyire is nem megy,MUSZÁJ! EL KELL FELEJTENEM TÉGED! Akármennyire borzasztóan fájdalmas lesz, de az élet kikúrál és ha ezt túlélem,akkor mindent túl fogok élni és bárhol ér bármi,erős leszek! Mert ezt túlélni úgy,hogy nem veszítem el a háborút hanem megnyerem életem egyik legnagyobb győzelme lesz!A lelkemet tönktettem amiről csak és kizárólag ÉN tehetek,én vittem mindkettőnket bele a balhéba.Hogyha március 3-a óta,mióta szakítottunk nem beszéltünk volna egyáltalán suliba is csak elkerültük volna egymást meg tényleg nem kerestük volna egymást talán már a nehezén túl lennénk és nagyjából túl lennénk egymáson a múlton.Mert EL KELL ENGEDNI!Mese nincs!Ahhoz,hogy legyen jövőm,el kell hogy engedjelek!
Mindig megtörök,mint ahogy most ,ma is,tegnap is és az elmúlt hónapokban,de fokozatosan kell megtanulnom erősnek lenni és ezáltal legyőzni ezt a traumát és az ellenséges érzést.Mert egyik napról a másikra nem megy nagyon erősnek lennem.Először is az első lépés az erősség felé talán az lenne ha megtanulnák nem folyton rád nézni mikor hosszabb ideig vagyunk egy helyiségben vagy pl. buszon. Ha ezt megtanulom kontrollálni  akkor az kell,hogy ne menjek arra fele amerre vélni tudlak téged, hanem mindig kerüljelek el.Persze lesz mikor nem tudlak de meg kell tanulnom a tervem megvalósítani.Utána el kéne magam foglalni valamivel, mindegy mivel, csak ne gondoljak rád és egyre kevesebbet fogok, az Imire gondolok majd meg hogy milyen vele.Ez nagyban könnyít a dolgokon. A legnehezebb az múltbéli rengeteg emlék folyamatos pergetésének megállítása és megszüntetése majd elhalványítása.Ami csak idővel múlhat.Ez a legnehezebb lépés,de ha a többit kiállom,már pedig ki fogom,akkor az emlékek egy idő után halványodni fognak és nem leszel más csak A MÚLT! És ha majd rád gondolok 20-30 év múlva, ne fájdalmat és késszúrást érezzek a mellkasomban, hanem egy szívből jövő mosoly ami azt jelzi,hogy te a múlt voltál és a halványuló emlékekben csak a szépet látom és a megnyugodt választ magamnak,miszerint igen,erős lettem és elfelejtettelek!

Szokásosan,ma is nagy izgalommal keltem.Este alig tudtam elaludni,volt vagy éjfél...mindig a Bencére gondoltam és vele is álmodtam az éjjel,csak már nem tudom mi volt benne :S. Reggel felöltöztem,a hózentrógeres csőnadrágomba,egy fekete feliratos,flitteres pólót és Pumás pulcsit vettem fel.A bőrkabátomat vettem fel,de nagyon hideg volt és fújt a szél.Nagyon fáztam,de már nem fordultam vissza másik kabátért.Mire felértem buszmegbe,s mire a hülye buszsofőr kinyitotta az ajtót,azt hittem megfagyok.Beültem egyik hátsóbb ülésre,elővettem a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni.Kisbérig ezt csináltam és a Bencén gondolkoztam.Mikor beért busz,láttam a Barbiékat,de nem mentem oda hozzájuk mert nem volt itt a Kriszti,voltak ott idegen lányok és nagyon fáztam így hát bementem suliba.Bánkinak mentem,a Bencéék osztálya felé.Sajna csak a Laci volt kinn és még asszem a Tomi.Elmentem mellettük,nem köszönt a Laci,valamit nagyon beszéltek.Csalódottan felmentem az osztályomba.Csak a 2 Bence és a Peti volt benn.Leraktam a táskám és levettem a kabátom,elővettem angol cuccom.Lementem és kihívtam az Adrit.Az infőteremmel szemben felültem egy kisebb szekrényre és elkezdtem beszélgetni vele.Természetesen a Bencéről meg mindenféléről.Megnéztem hogy velem szemben meleg e radiátor mert nagyon fáztam.Langyos volt...aztán gyorsan odafutottam a másikhoz,amiről rálátni a Bencéék osztályára.Gyorsan odafutottam,de direkt nem néztem oda.Elkezdem:ez nem meleg.Tudtam hogy ott volt a Bence és nézett,direkt mentem oda a radiátorhoz.Beszélgettünk még,aztán felmentünk a Krisztiék osztálya előtti padokra.Ott még hülyéskedtünk,meg meséltem neki mi volt tegnap a kávéházba.Aztán már mentem volna be,mikor meglátom,hogy jönnek fel a Bence osztálytársai.Nagyon megijedtem,a szívem egyből verni kezdett.Elköszöntem Adritól,bementem gyors angol cuccomért.Mikor jövök ki látom,hogy ott támaszkodik a szekrénynél ahol én szoktam.Rá néztem és ős is vetett rám egy pillantást,gyorsan lementem a lépcsőn.Az osztályukba beültem az ablak felőli második padba,a Noncsi is mondta hogy mellém ül.Én meg kapcsoltam és mondtam neki,hogy üljünk kettővel hátrébb,így pont a Bence helyén ültem.Mikor vége volt órának,tudtam hogy már itt vannak.Kimentünk az ajtón,velem szemben a Laci támaszkodott a korlátnak.Ránéztem és mosolyogva köszönt hogy"Szia",nagyon jól esett hogy ő köszönt rám én is visszaköszöntem neki.Beofrdultam és ott állt a Bence.Rám nézett én is rá és gyorsan elviharzottam,bár éreztem hogy utánam néz.Megfordulni azért mégsem fordulhattam,hogy néz e.Kimentem Adrihoz szünetekbe.Az egyikben megint a Krisztiék osztálya előtti székeken ültünk és megint éppen magyaráztam valamit és hülyéskedtünk.Felálltunk,hogy menjünk valamerre,látom hogy valami fiú a korlátnak támaszkodik,elnéztem a Bencének.Ezt mondtam is Adrinak.Megyünk pár métert és a vécék előtt voltunk,mikor megpillantottam a Bencét a kémia terem ajtajában állni és mind a ketten megtorpantunk nagyon észrevehetően,a Bence pont minket nézett.Az Adri meg elkezdett nevetni én meg úgy elpirultam.Mondta is hogy"te ott van".Aztán visszafordult és visszament a terembe.Nagyon furcsán éreztem magam.Kicsit se volt feltűnő hogy gyorsan megyünk,mikor meglátom Őt meg megtorpanunk és kitágított pupillával Őt nézem...áááhhh.
Aztán leültünk a székekre.Kijött,láttam hogy lemegy a lépcsőn,de az sajnos kiesett hogy idenézett e vagy nem.Völczné pedig bezárta az ajtót és ő is lement.Ez történt körülbelül 3.szünetbe.Utánavaló vagy utánavaló szünetbe feljött hozzám az Adri.Lementünk vécére,mivelhogy a fenti vécék mind igénytelenek voltak.Mikor befordultunk,elnéztem az infótermek felé,láttam ott vannak az osztálytársai,gondoltam biztos infójuk lesz.Aztán megláttam őket,a Bence hátán táska volt a Lacit nem nagyon néztem.Mikor befordultunk,egyből odanéztek.Elkezdtem neki mutogatni,hogy 3 oldalt adott fel ofő kémiából.Aztán kinyitottam az ajtót és hátat fordítottam a Bencééknek direkt. xD Bementünk.Megvártam míg végez az Adri.Akkor is magyaráztam neki hogy hideg van meg a kémiát.Aztán kinyitottam a vécé ajtót,de nem mertem kimenni,ő ment ki először,én utána,félig odasandítottam és láttam hogy néz.Nem akartam megfogni a kilincset és úgy becsukni,ezért csak belöktem,de mivel szerintem huzat volt és nem láttam mekkora résre van kinyitva,csak meglöktem és akkorát csattant,hogy egész folyosó beleremegett.Na erre szerintem nagyot néztek és éreztem hogy néztek.Elkezdtünk nevetni én meg mondtam hogy"hoppá".Tényleg nem direkt volt,Adri is azt hitte,hogy direkt,pedig eskü hogy nem.ma különösebben nem történt semmi csak ez.Órák után elmentem Adrival Geo PC-be,CBA-ba,2 Milka csokit vettünk,elmentünk a parkba cigizni egyet,utána Pikkbehátha ott vannak.De sajna nem voltak ott,így vagy másfél órát ültünk ott.Adri pénzéből vettem egy csomag szotyit és azt ettük.Kimentünk a buszához.Jött a tesója és a barátnője,ők hamar felszálltak a buszra.Jött a Cinti,akit már ezer éve nem láttam.Először em vett észre,azt hittem ahargudott rám.Utána odajött és elkezdtünk beszélgetni,mellé is ültem a buszon.Nagyon jót beszélgettünk hazáig.A hídig együtt jöttünk az anyjával együtt,aztán elköszöntünk és mentünk hazafele.Otthon ettem sonkás-paprikás szendvicset,átöltöztem és felmentem a Nagy Adrihoz,a másik legjobb barátnőmhöz.Nem sokat maradtunk fent,visszajöttünk a mamájához.Játszottunk szeret-a-szereted-a játékot kártyával.Elmentünk sétálni és össze-vissza hülyéskedtünk meg meséltünk egymásnak.El akart menni az Isti háza mellett,de kint volt 2 nagy dög kutya,ezért elmentünk kutyaköznek,de ott meg elkezdett a kerítés mögött ugatni 3 nagydarab,vérszomjas dög,aztán kijött egy vizsla ugatva a szembelévő házból,mi meg futottunk mint az állat visszafele.Ugyanarra mentünk vissza,amerről jöttünk,közbe az eső is elkezdett elég jól szemerkélni.De a közbe is beszélgettünk és hülyéskedtünk.Visszaentünk mamájához,ettünk túrós és diós buktát,kicsit beszélgettünk.Felkísértem Adrit,de addigra már holt fáradt voltam.Bementünk,alig ültem le a székre,már ment is ki Adri focizni a nagy szélbe.Mondom ez hülye.Felhívtam aput,mivel keresett,hogy jöjjön el értem.Fáradt és egykedvű voltam.Hazaértem,leültem a középső szobába az ágyra.Utána felnéztem telófacere,írtam a Krisztiánnak.De most nem ír,kicsit haragszom rá.Adrival,Adriennel,Timivel beszéltem.Most meg a Bencére gondolok megint.Most nézem a Megasztárt valószínűleg.Majd holnap írok!Jóéjt!

"Persze!"--->amitől depiből happy lettem!

Tegnap,kedd reggel,jobban keltem mint hétfőn,de azért az a rossz fájdalom bennem volt még mindig.Mátéval reggel írogattunk fb.-n,aztán felöltöztem,elvégeztem szokásos reggeli teendőimet a fürdőben,és felmentem géphez.Msn-eztem Mátéval,zenét hallgattam,megnéztem a twins-sunny.blogspot.com-ot h van -e új feji. Volt,és elolvastam.Miközben zenét hallgattam,vhogy olyan kevert érzések voltak bennem.Jobb volt már,mint vasárnap,de még mindig,mikor a Vajkra gondoltam,elfogott az a rossz,fájó,szaggató,kínzó érzés.Nem,nem azért,mert szerelmes vagyok belé,hisz nekem ott van a Máté!Hanem azért,mert nagyon megszerettem őt.Mintha a kisöcsém lenne!Olyan sokat hülyéskedtünk,beszélgettünk lovagi táborba és hirtelen elment.A bajom mindig ugyanaz...hogy túlságosan is nyitott és barátkozó típus vagyok!És aki nekem elsőre szimpatikus és még össze is barátkozunk,azt hamar bezárom a a szívembe!És ez így volt Vajkkal is!
Nos,a lényeg az,hogy összebarátkoztam egy majdnem 13 éves fiúcskával,akit éppen úgy szeretek,mintha az öcsikém lenne,a legjobb fiúbarátom!Hát igen,persze hogy emiatt Mátéval veszekedtünk és azért a kettős érzésért voltam olyan diliházasan rosszul vasárnap délelőtt.De szerencsére megoldódott minden,kibékültünk.És rájött,hogy megint nekem volt igazam! :)
Nah mind1,térjünk vissza a tegnapi napra.
És tegnap msn-en megint összekaptunk azon hogy mondtam neki hogy megkérdezte a Kitti szombaton hogyha nem lenne Máté és Vajk nagyobb lenne járnék e vele én erre igent mondtam!És ezért megint veszekedett velem,de aztán ez is megoldódott és megint nekem lett igazam!Aztán felmentem a Krisztihez.!Otthon volt nagypapája,anyja,Arnold,Katika és Sanyika.
A kicsik mindig nagyon hangosak és rosszak,de azért aranyosak.A papa meg mindig vicces!
Krisztivel és Katikával elmentünk egyet sétálni.Kriszti akart venni buggyos gatyát a Coop előtti árustól,de nem volt ott semmiféle árus,ezért kerültünk egyet és aztán visszamentünk Krisztiékhez.Arnold olvasta a Verdák 2 könyvet Sanyikának,de aztán megunta, a Kriszti meg Katikának valami hercegnős újságot,de azt is megunta.Aztán Sanyika hozott egy rakat könyvet hogy olvassa el neki Kriszti.Le is ültek az egyik kanapéra és elkezdte neki olvasni azt,amit Arnold is.Én odahúztam egy kanapéfotel-szerűséget és bekapcsolódtam a mesébe.Közben Juci néni a youtube.-on vmi videót nézett,kíváncsi voltam rá,hogy mi az.Odamentem és a Michael Jackson-ról volt vmi videó.Ilyen több részes.És elkezdett magyarázni.Hogy nem volt buzi,nem volt perverz,meg hogy a gyerekeit el akarták rabolni meg ilyenek.Ott volt a gyerekek anyja,de furcsa egy anya volt mivel nem szerelemből szerették egymást Michael-lel,hanem a nő megígérte neki,hogy megszüli neki a gyerekeket és gondoskodik róluk.Érdekes volt mondjuk.De aztán Juci néni asszem kiment konyhába tovább főzni az ebédet.
Odaültünk Krisztivel a géphez,és megnéztük a szegedi videókat...hát nem mondom,lehettünk volna jobbak is,de már mind1 úgyis megyünk Horvátországba.Szerencsére csak az Afrikással. :)
Arnold mutatott közbe egy vicces videót.A Győzike elénekelte a Hófehérke és a hét törpét de azon szakadtunk!Aztán tovább néztük a videókat.!Jobbnak láttam utána elmenni,mert Krisztinek is segítenie kellett.Elköszöntem,ő kikísért,és mentem haza,immáron a rövidebb úton,mivel szerencsére már nincs meg az a kutya,amitől nemrég az villanydúcra másztam fel.Miközben mentem,megint gondolkodtam.Igen,a Vajkon.Megint kezdtem rosszul érezni magam!Mint már 3 napja egyfolytában,csak rá gondoltam.Végigpörgettem magamban a múlt hét eseményeit.Ahogyan rám nézett azzal gyönyörű,zöldes-barna szemeivel,az az ismerős mégis soha nem látott mosolyával mosolyog,ahogy valami viccen vagy vicces dolgon nagyokat nevetünk,ahogy beleült az ölembe,ahogy átölelt olyan szorosan,hogy tényleg azt hittem megfulladok,ahogy a szemeivel féloldalasan rám nézett,ahogy hozzám bújt,amilyen volt a csilingelő hangja,ahogy párszor megéreztem a hajának azt a nagyon finom,csillagos illatát,ahogy beszélgettünk,ahogy megfogta a kezem,ahogy valami zavarba ejtőt mondott nekem,minden eszembe jutott róla és amit együtt átéltünk.Olyan volt,mint valami kisfilm,vagy mint amikor a percek múlvai halott előtt lepereg élete filmje.
Hazaértem,megint bekapcsoltam a gépet és elkezdtem hallgatni a zenéket,de az a fájó,motoszkáló érzés nem nyugodott bennem.Ettem pár falatot a krumplis tésztából de több nem fért le a torkomon.Később olyan fél 3 felé kentem 2 nutellás zsemlét de az 1iket is épphogy sikerült leerőltetnem,a másikra ráterítettem egy szalvétát és kiraktam a spájzba.
3 óra előtt kikapcsoltam a gépet,elmentem vécére,bezártam az ajtókat,és átmentem Adrihoz.Nem volt az ablakba,ahogy megbeszéltük,hanem a kis teraszon lökögette a Peti.Áhh már megin' veszekednek!Aztán felragyogott a szeme mikor meglátott.Bementem,egy ideig unatkoztunk.Meg nem is volt valami jó kedvem.!Beleültünk hintaágyba,nem bírtuk sokáig,bementünk,nem volt benn senki.Jött volna be mamája meg Peti de kicseleztük,a hátsó ajtón mentünk ki.Megin' bementünk.Adri és Peti már megin' veszekedtek és meg is verte kicsit Adrit,de még mindig nem hagyta abba piszkálódást.Leakasztotta a kihúzott zöld szárítókötélről a törülközőt,összetekerte,meg akarta csípetni,de aztán visszarakta.Meg bezárta elől az ajtót és hátul is be akarta,de Peti észrevette és nevetve kijött,kitépte Adri kezéből a kulcsot,é smegfenyegette,rakja vissza a másikat is,különben megveri.Visszarakta.Elkezdtünk beszélgetni a hintaágyba a Vajkról és megin' felsoroltuk h kik fognak ülni az asztalunknál néptánctáborba.Aztán tegnap mondtam,hogy a Vajk helyett mondjuk az Istit,mert ő biztos nem jön.Aztán vmikor mondtam,hogy elmehetnénk valahová,Adri mondta,hogy fagyizni,mondtam oké.Ő azonnal akart menni,de én mondtam,hogy később menjünk inkább.És miközben ültünk a hintaágyba,hirtelen beugrott egy ötlet.Azt gondoltam, mi lenne ha elmennénk fagyizni később és beugranánk Szilviékhez és megkérdezném,hogy beszél-e apuval és hogy mikor küldd részletes papírt a táborról,és meg akartam kérdezni,hogy mikor kezdődik,és aztán utána csak úgy hogy jön e a Vajk.Mivel néptáncos volt és Szilvi a nénikéje.Ezt elmondtam Adrinak is, és azt mondta jönni fog.Én a szívem mélyén nagyon reménykedtem,de azért az is bennem volt,hogy nem.Egy kicsit karaokéztünk de má' ahhoz nem volt kedvem.Megjött apám, kértem tőle pénzt de csak egy 10.000-es volt nála,így nem adott.Kb. negyed óra múlva hazamentem a Sport csokimat megenni meg felnézni facebookra de nem volt semmi érdekes.Kimentem a házból előszoba ajtónak és Adri elbújt a fenyő mögött és elkezdtünk nevetni.Még kicsit visszamentünk hozzájuk.Kinn is voltunk kicsit hülyéskedni aztán bent unatkoztunk.Adri kereste a magyar kártyát de sajna nem találta.Aztán gondoltunk egyet és mondta h menjünk már fagyizni...én beleegyeztem,mert láttam gyülekezni a a sötétkék felhőket,és féltem,hogy úgy járunk,mint múltkor.
Elkéredzkedett a mamájától és ő is mondta,hogy addig menjünk amíg nem fog esni eső.Bement szobába,nyitva hagyta az ajtót,így huzatot csinált és a fürdőajtó nagy durranással becsapódott.A mamája elkezdett vele pörlekedni,aztán végre kijött.Aztán azért,mert nagy bukszát hozott és Adri visszaszólt hogy nem is nagy.240 volt nála.Mondtam,hogy nálam nincs semmi mivel apu nem adott a 10.000-es miatt.Visszament egy 500-asért hogy meghív.Szegény,már sokadjára.!
Aztán megindultunk.Útközbe hülyéskedtünk,a Jázminéktól 2 házzal arrébb lakó kisfiú bent az udvarukban elkezdett olyan furcsán bőgni meg ordítani Adri elkezdi:"Ez meg aligátorrá változott?"...én meg ezen szakadtam egész végig,amíg Szilviékhez nem értünk...mikor majdnem a házukhoz értünk,kezdtem egy kicsit berezelni...ezt szóvá is tettem,de már nemtom mit mondott rá Adrienn.Mikor odaértünk,megláttam hátul Zsolti bácsit,de ő nem vett minket észre.Nagyon elámultam a ház szépségén,és pár másodpercig csak azt néztem,és az udvart,hogy mennyire varázslatos.Átmentünk a kis,kúpozott hídon.A kisajtó nyitva volt,de nem mentünk be,hanem megnyomtam a csengőt,és szinte azonnal megjelent Zsolti bácsi.Köszöntünk,és kérdeztem itthon van-e tanárnő.Azt mondta igen,és a leghátsó ajtón menjünk be.Aztán félve,kicsit lassan bementünk a teraszra,és hirtelen ott termett a Gergő.Köszöntünk neki,ránézett a a pólómra és elkezdi"Táncsícs" xD.Mondtam neki hogy anyukádat keresem,és már akkor nyitódott az ajtó és megállt az ajtóba tanárnő és a kis Borcsi....és belekezdtem...

Már nem értem!

Régóta nem írtam,de nem is kellett.Persze h sok minden történt velem de mindezt túl hosszú lenne leírni.Van egy nagy problémám,amit nem akarom egyáltalán,hogy legyen,de érzem és csak nemrég jöttem rá.Hogy csalfa a szívem.Vagy nem! Vagy már nem tudom!Én a Mátét TELJES SZÍVEMBŐL ÖRÖKRE,VISSZAVONHATATLANUL,MEGINOGHATATLANUL SZERETEM!!!!És őt SZERETEM!
Csak van egy gondom.És ezért szégyellem is magam,és annyira nem akarom ezt érezni,hogy az már hihetetlen.
Van az Máténak az egyik legjobb barátja,az Isti.Őt én már nagyon régóta ismerem és nekem is a barátom.És folyton tök furcsán érzem magam,mikor meglátom,mindig fölpörgök és tetszeni akarok neki meg mindig valami hülyeséget csinálok előtte.Volt olyan,hogy pénteken mazsó után megvárt és tök durva volt és én nem tudtam róla aztán végignézte a mazsót.Háth az klafa volt.Tök jól elbeszélgettünk akkor.Meg volt olyan,hogy vett nekem cvsipszet meg kólát is olyan MÉG SOSE VOLT.Meg volt egy időszak mikor minden nap keresett és én már megbizonyosodtam róla h szerelmes belém és a Máté ezért marha féltékeny volt.Meg midnig éreztem valami furcsát mikor vele voltam.
Háth már rájöttem hogy miért.Tetszik az Isti.De egyszerűen nincs más,csak a külseje.Az,hogy helyes,szép a szeme és jól áll rajta a szűkgatya meg a baseballsapesz.De csak ennyi.Hozzám képest nagyon alacsony,úgyhogy, xD.Belül nagyon bírom,mert el lehet vele lenni és olyakor komolyan elbeszélgetni is,meg birom a humorját meg minden.De azt télleg csak barátilag.
Azért utálom magam,mert nem kéne,hogy tetsszen más,ha van barátom.
De semmi egyébről nincs itt szó,minthogy a külseje bejön és kész.Egy csókig elmennék vele de semmi több.Úgy,hogy a Máté nem lenne.De van és lesz is úgyhogy erre nem kerül sor,hacsak ő nem lesz belém szerelmes valamikor és hirtelen meg nem csókol.De kétlem,vagyis remélem.
Még ilyen sose volt szerintem senkivel.Ezt még a legnagyobb tudósok se tudnák megmondani,hogy hogy van ez.Mert ha valakinek tetszik valaki kívülről,akkor belülről is ugyanúgy kelljen,hogy tetszen,de nálam ez nem így van.Kívülről tökre bejön csak az ha alacsony az nem,de belülről meg csak barát és semmi egyéb.A tetszés,az nem csak kívülről jelent tetszést,hanem belóülről is.Mindenki akinek tetszik valaki,azt mondja nekem,(miután felsorolta a külső tulajdonságait),hogy pl.mondd olyanth "kedves,aranyos,tezsik BENNE ez meg az".
Ővele nem is hasoníltunk olyan sokba,mint a Mátéval.
A Mátéban van valami,ami SENKIBE.Vele annyi mindenben hasonlítunk,olyan más vele,mint az Istivel.
Ez csak egy külső vonzalom,a Máté iránt érzett szerelemhez képest az semmi.

Háth ez van,de az tuti,hogy az Istivel sohase fogok járni,mert nem.hozzám.való.
A MÁTÉ A HOZZÁM VALÓ!!!!

Fúúú háth nemis tudom hol kezdjem.Azóta annyi rengeteg dolog történt.De mondjuk ha úgy vesszük csak 2. 1:meghalt a Fidó...a kutyusunk.December 31.-én.Apu kiment fáért és akkor vette észre hogy megfagyott.Beletekeredett a lánca egy cölöpbe és nem tudott belőle kikeveredni és ott fagyott meg.Én is kimentem megnézni,és eléggé megviselt a dolog.Csak ott feküdt,nyitott szemekkel,lefele nézve,kicsi testve mozdulatlan.Aztán kin lett hagyva úgy 3 éjszakán át mert nem lehetett még eltemetni,mert nagyon kemény volt a föld.Bár én abszurdnak tartottam h egy halott kutya kinn fekszik.Szerencsére aztán apu eltemette hátra a kertbe.Most ott áll a hátsó udvara...a háza üresen és magányosan,a rongyai a háza körül a lábosai meg a fásszín előtt amibőkből enni-inni szokott.És a poshadt almák is ott állnak,amiket szokott enni.Azt hiszem még mindig,hogy bármelyik pillantban ugathat.Mindig idegesített mikor ok nélkül ugatott,most meg mikor jövök haza a suliból vagy ha itthon vagyok is,már nem fog semmi jelezni,hogy jött valaki.És egyáltalán többet a hangját se fogjuk hallani.Mikor majd megyek a biciklimhez a kamrába se fog rám ugrálni és összekoszolni a nadrágom.De talán már lehet,hogy így is meghalt volna,mert öreg volt és beteg.Neki így jobb,bár hiányzik.Lesz másik kutyánk tavasszal.És azt már várom.Áldjon meg az Isten,drága Fidó,szeretünk és légy boldog fent a mamával,szolgáld és szeresd! A kutyás sztori ennyi lett volna.
A másik az meg...Máté.Háth hogy is mondjam.Voltam mazsón ugye szokásosan és a Móni elkezdett beszélni a Mátéról,hogy kiírta myvipre,hogy "Evelin léccy lépjél fel msn-re pls"ezt,meghogy írt egy dalt arról,amikor még jártunk és ez nekem beindította a fantáziám,hogy hátha még mindig szeret.A Kriszti lebeszélt róla,hogy csak baszogatni akar meg ilyenek,de én megint,mint mindig makacskodtam és addig nem nyugodtam,amí ezt ki nem derítettem.Mazsón is majdnem bőgtem,annyira elleptek megint az emlékek de szerencsére sikerült kordába tartanom magam.Mikor hazaértem tisztára be voltam sózva,bekapcsoltam a gépet és megnéztem myvipen a bejegyzést és télleg ki ovlt írva.Így hát fölvettem msn-re és megkérdeztem h mi ez az egész.Mivel előtte meg facebook-on összevesztünk és elmondtuk egymást mindennek és aztán hitegettem magam h el kell felejtenem de nem ment.És akkor ő meg mondta h azt még egy éve írta ki és télleg.Mivel se a Móni se én nem néztük meg a dátumot.Háth mondom ez klassz.Meg szót ejtettem a dalos dologról is és asszonta h van benne rólunk is meg a Bözskéről mivel jártak nyáron meg valami Clauról aki a nemtom hova valósi meg milyen csaja volt.Aztán tökre azt hittem hogy elkezd velem bunkóskodni de pont nem így történt.Elkezdtünk beszélgetni.Aztán így minden nap rám írt én meg sose rá mindig ő rám és egyre személyesebb dolgokról beszélgettünk.Pl.azért írt olyanokat facebookra mert ki van idegelve,mert mindig lebuzizzák mert emo-s.És ez őt nagyon bántja és írtam neki,hogyha én ott lennék én biztos nem csúfolnám meg hogy a rédei suliba csak másokkal foglalkoznak meg h milyen szemetek,csak másba találnak hibát.Kajákról,emberekről,Vizyről,szülőkről,magunkról,életről,filmekről,hajfestésről meg egyszóval mindenről beszéltünk és voltak vicces részek is és tök komolyak.Aztán így már tökre belemélyedtünk ebbe az egészbe.Kiírta még december közepe fele h "SZERETLEK F*******"és akkor elmondta nekem h szerelmes a 8.-os Novák Fruzsinába,és ez engem megőrjített.De elmondott nekem mindent vele kapcsolatba én meg tanácsot adtam neki,hogy hogyan hódíthatná meg.Mert azt akartam,hogy ő legyen boldog,ha már nekem úgyis csak a boldogtalanság jutott...és fájt h kiírta h szereti meg h elmesélt mindent,mikor valójában SZERETTEM.Ott beszélgettünk erről a dologról is h kibékülünk és h nem utáljuk 1mást.Aztán mikor jobban kitárulkoztunk egymás előtt,akkor meg valamit kezdtem sejteni,és gondolkodtam rajta,hogyha nem szeret,haverok lehetnénk,legalább úgy láthatom és vele lehetek.Gondoltam,elhitetem vele,hogy télleg nem szeretem és h csak haverok leszünk.Beszélgettünk még karácsony előtt pár nappal,és csak ugy simán a beszélgetés közben valahogy má nemtom hogy előjött a találkozós sztori.Már fogggalmam nincs hogyan,csak arra emlékszem,hogy kérdezte h"neked mikor jó meg mikor érsz rá"és én meg teljesen ledöbbentem.Aztán kijózanodtam,mert háth persze,hogy csak haverságból akar velem találkozni.Előtte lemondott a Fruzsiról,mert rájött,hogy ő is csak olyan mint a többi és ő is lebuzizza.Ennek örültem de gondoltam csak haverként találkozik velem meg majd eljön tavasszal is meg majd együtt lógunk Isti ő meg én meg Tomi meg még egypár haver.Nekem az is megfelelt volna és szívből örültem,mivel végre jóba lehetünk.Aztán meg szó szerint könyörgött h utána menjek el néptáncra vele és ez eléggé félreérthetően jött volna ki.Kicsit se néztek volna minket ugy h együtt vagyunk hogyha beállítok oda és ő mondja ott Szilvinek h vele vagyok a többiek meg néztek volna meg ilyenek.Én meg kényelmesen ültem volna a széken.Háth nem.Aztán végülis 29.-én találkoztunk.Anyuhoz elmentem 25.én és 27.-én apu hazahozott mert nem bírtam tovább.A szenteste jól telt este elmentünk Csilláékhoz és néztük tévét meg ajándékoztunk.De a délután itthon nagyon szar volt.Őrjöngtem meg bőgtem h mien szar és napközis kaját ettünk.Aztán földiszítettük a fát és úgy volt h megyük templomba és má mentünk volna mikor írt Csilla h menjünk át.Ez a karácsony nem volt jó.Remélem idén jobb lesz.Aztán 27.-én este hazajöttem kiteregettem a ruhákat amiket anyunál kimostunk.Felmentem géphez és beszéltem a Mátéval,és tisztáztuk h akk 29.én talizunk.28.-án Győrbe mentünk apuval venni hajgöndörítőt de nem találtunk valami jót de mind1 legalább mentünk egyet.27.-én meg írtam egy verset neki,amit igazából hozzá írtam nem neki mert nem akartam neki odadni mivel az arról szólt h mit ér h haverok vagyunk ha úgyis még mindig szeretem meg ilyenek.Aztán 29.-én délelőtt kimentem Adrihoz és rlmondtam neki ezt.Aztán apám elment postára nekem meg má idő lett volna elmennem.Mondta h hazajön és eszünk.Gáz volt hiába hívtam Mátét nem vette fel,végül úgy döntötem h hazudok.Megettem egy melegszendvicset fölhívtam aput,miközbe mentem a Bakszira,hogy megettem egy szendvicset és hányingerem lett.De aztán hiába mentem el szavadságnak visszafordultam a földúton és hazafele mentem,mikor láttam,hogy ott áll előttünk a Máté.Gondoltam ez klafa.Bementem.Apám nem vette észre h itt van Máté.Mondtam neki mingyá jövök ehelyett fél órával később mentem mert megfőztem a zacskós levest és abból ettem csak aztán kijött apám én meg gyorsan cselekedtem.Fölkaptam a kabátom és gyorsan kifutottam a házból mondtam Máténak h fussunk és a szabadság elejéig futottunk.Utána szépen kigyalogoltunk.Jah azt elfelejtettem,hogy mielőtt taliztunk volna írtam neki vipre h nem-e kamu a talizós dolog meg nem-e akar megverni meg h a haverja akarok lenni meg ilyenek.Meg 23.-án karácsonyi műsorra áltba bementünk apámmal mer a faluból jöhetett nép rá.Kultúrlépcsőn mentünk föl apámmal meg Marika nénivel és a pihenőnél a lépcsők között megláttam a Mátét a bejárati lépcsőknél állni és azonnal,reflexből integettünk egymásnak és akkor az én szívem zakatolt mint a gyorsvonat és a lelkem lódult egyet az érzelemváltozásra mikor megláttam.Utána mikor vége volt kariműsornak kinn mézeskalács,forralt bor meg tea volt háth én elég sok mézeskalácsot megettem meg teát ittam.Utána meg buli volt a klubba és én csak a Máté miatt mentem el.200 ft belépő volt.De nem történt semmi.Csak táncoltunk Ramóna,Adri,Hilda,Barbi,én,Timi és Timivel aztán kimentünk sétálni és meghalottuk h Isti meg Máté részegen jkönek ki vasútból mi meg elbújtunk Timivel egy fenyőhöz meg röhögtünk.Utána visszamentünk és összetalálkoztunk ők meg letevéztek illetve csak Isti v nemtom.És ez rosszul esett NAGYON.Előtte meg rágót kértek de nem volt nálam.Mondtam Timinek mingyá megyek közbe felhívtam apámat és értem jött.Gondoltam itt szakadt el nálam a cérna végleg mostmá el kell felejtenem.Aztán jött a találkozás,ugye visszatérek a mikor kigyalogoltunk a Bakszira.Mikor kiértünk jött valaki utánunk és azt hittem h a Sántikné akinek a két vizslakutyája van mert k ihozta őket hozni,de odament hozzá Máté és leesett h az az Isti.Gondoltam faxa.Aztán kérdezte h nem-e megyünk el suliba én tuti nem mentem volna el Máté is így hát maradt.Rám utána Mátéra mutigatva Isti értetlen arcot vágott és kérdezte,hogy járunk-e mi meg ráztuk a fejünket és mutogattunk h nem.Utána elment de még hozzátette:"Máté csak ésszel."Nekem meg kedvem lett volna utánamenni és lebaszni neki egyet.Aztán mindenféléről kezdtünk beszélgetni.De nem ültünk le a kőfalra hanem ő rugdosta a folyó körüli hosszú jégtáblákat és átugrándozott rajktuk.Én meg járkáltam fel-alá,csak néha támaszkodtam neki a kőfalnak.Ő meg aztáncsak ráállt a kőfalra és volt rajta egy leheletnyi hó alatta meg homok.Ő ráállt és elkezdte azt rugdnosni és én már mondtam neki h ideges v mi mer már elkopik a cipője meg a kőfal is.Beszélgettünk meg viccelődtünk,de volt egy pillanat,ami akkor nagyon jó volt.Én elkezdtem volna me4sélni a gólyabálról és ő is belekezdett valamibe aztán egymásnak mondogattuk h "mondjad"aztán kb.5 mp-ig egymás szemébe néztünk aztán ő elkapta és beszélt.Már ideje volt elmennie néptáncra és mondta h nem megy.Aztán(ott állt a kőfalon)és pont nem beszéltünk semmiről de valamit akart mondani,mikor megjelent Isti a bokor mögül h menjen néptáncra mer Szilvi keresi ő mondta nem megy én mondtam neki,hogy menjen és végül mentünk.Én elkanyarodtam földútnak és nagyon furcsa érzésem volt.Apám meg fölkapta vizet me nem vettem föl telefont meg írt h kész gép de te nem ülhetek oda meg fenyegetett h a szilvesztert anyámnál töltöm gondoltam tuti h nem.De végülis odaültem.Még mielőtt 29.-én taliztunk volna írta h valamit érzett mikor karácsonyi műsor előtt integetett nekem meg megdobbant a szíve én meg csak ámultam.És akkor még mindig hittem.Aztán ezen izéltünk vagy 2 órát h miért,mit,hogyan.De ő csak ilyen hülye semmi válaszokat adott.Mikor találkoztunk és akkor sem történt semmi már megint elhagyott a remény és gondoltam akk maradunk haverok.De asszem 30.-án ít face-re h kérdezgette Isti h szeret-e engem és ő mondta h nem és írta nekem h lehet h nem mondta őszintén.Én meg akkor pont fáztam itthon mert teéjesen hidegnek érzta légkört pedig fűtve volt és mikor ezt megláttam az arcom piros lett és engem megszállt egy olyan tűz,hogy levettem a pulcsimat is.Aztán írta h nagyon kedvel jobban mint egy barát és h I LOVE YOU és má tökre nem tettem semmit és kérdezgettem akkor most mi van és írta h ez nehéz és nem tudja megmahgyarázni.És végre énis leírtam h nagyon kedvelem de énse tudtam megindokolni h miért persze magamban tudtam a választ.És aznap este nem volt fenn msn-en meg más késő volt én meg leírtam neki mindent,amit eddig éreztem,hogy mennyit szenvedtem és hogyan palástoltam el mindenki elől és mindig szerettem és mindenkinek hazudtam mikor mondtam h utálom.Mindent leírtam neki ami eddig a szívem nyomta.Aztán másnap ő is leírta h mi van és h szeret meg minden ő is leírta így h már rájött mért dobogott a szíve kariműsoron meg minden.És így jötünk össze megint.
Háth úgy látszik,hogy nem tudom magam tőle elszakítani.,mert köt hozzá a szeretetem.Megígértük egymásnalk,hogy már sose hagyjuk el egymást mert h egymásnak lettünk teremtve,remélem ez igaz.És megpróbáltuk mással és kerestünk mást de rosszil végződött ez az egész,vagy pedig nem sikerült vagy én pedig a Mátét kerestem mindegyikbe.Én megesküdtem hogyha ő mégis elhagyna én ÖRÖKKÉ várok rá és ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGOM!!!Az egész lénye hozzá húz.Az összes külső-belső tulajdonsága és adottsága.
Istenem...végre!Nagyon azt akarom,hogy SOSE HAGYJUK EL EGYMÁST ÉS ÖRÖKKÉ SZERESSÜK EGYMÁST ÉS LEGYÜNK BOLDOGOK EGYMÁSSAL,A GYEREKEINKKEL ÉS AZ UNOKÁKKAL!Jajj bárcsak!!Istenem,bárcsak!

Mára ennyih,következőleg holnap írok és elmesélem a mai meg a múlt heti találkozót.

Már megszoktam,hogy szerencsétlen vagyok.Tökre benáthásodtam,persze mert tegnap a Gergő úgy megfürdetett mint annak a rendje.Nemtom mér mentem ki...nagyon hülye voltam.Sztem csak azért hívott ki,hogy megfürdethessen jól...háth jól megfáztam és meleg kajákat meg Neo Citrant iszogatok.És holnap 2 tesi lesz 4. és 7.órába és mind a 2x le kell föl kell battyogni a Kisbér Áltsuli Sportcsarnokába...és mind a 2x cipőt kell cserélni,mivel ma megkaptuk a kulcsainkat,mert van váltócipő.Szóval ez már matematikai kifejezéssel megfogalmazva:Szívás a 100.-on.És akkor ne is beszéljünk az unalmas órákról,a magammal vívott harcok ezreivel...a parázásaimról ne is beszéljünk meg sok egyéb másról.Még az csoda h nincs meg...akkor még nagyobb szívás lenne.Tesitanár meg nem ad felmentést holmi kis náthára,szal végiggürcölöm és ha még jobban megbetegszek akkor legalább itthon maradok.Nem történt máma különösebben semmi.Elmentem reggel a busszal...suli volt délelőtt,a Dzseniékkel,mint mindig jókat röhögünk.Hazajöttem és tanultam...elolvadt a hó és mindenhol folyik a víz...a híd mellett lévő árkokba kb.annyi víz volt/van mint mikor májusba volt az árvíz.De legalább már nincs jég az úton és normálisan tudok menni és nem csúszok meg minden második lépésnél.Tanultam itthon törire meg egy kicsit németre meg megcsináltam a lecke felét ma a többit tegnap,matekból meg tegnap gyakoroltam apuval és megcsináltuk a leckét.Másból meg nem kellett mert ugye 2 tesi lesz meg egy ének de arra a tököm se tanul.Hazafele a hántai ribancok megint beszóltak a Rékának...mikor leszálltak elővettük a kajánkat(ki a baconos kifliét,ki a narancsát,én a pizzámat)és annak örömére,hogy leszálltak,megettük a kajánkat.Ennyire gyerekesek.Azért kapják fel a vizet meg azért gúnyolódnak mert csütörtökön odaültünk leghátra a "helyükre"...és akkor ők előbbre ültek de nagyon durva dolgokat mondtak a Rékára...mikor leszálltak akkor is.Rám nem mondtak semmit én úgy hallottam.De amúgy sztem biztos akkor amikor nem hallottam.Szánalmas kis ribancok.Hánta legnagyobb 4 kúrvája.
Vasaltam ruhákat is...gépeztem de nem sokáig mert nem volt kedvem.Olvastam de meguntam azt is.Visszaültem a géphez és most írok.
Az éjjel megint álmodtam és háth persze hogy a Mátéról.De szerencse nem emlékszem rá.Nem akarok álmodni.Azért nem vagyok reggelre kipihent,mert folyton álmodok.Csak nemtom má miért.Mikor ennyit nem lenne szabad álmodni.Nagyon ritkán van csak olyan,mikor nem álmodok.Mikor gólyabál volt és ott maradtunk az Oázisba bulizni és hazahozott minket apám(a Rékát és engem),lefeküdtem és nem álmodtam semmit.Akkor jó volt.Valszeg akkor még hittem abban,hogy jön majd valaki,aki IGAZÁBÓL,ÖRÖKRE megdobogtatja a szívem...de HÜLYE voltam mert NEM JÖTT...és nem is fog SOHA.
Azoknak is van már,akik sokkal ducibbak és rondábbak nálam.Nem vagyok ego de ez tényleg így van.Rossz érzés,hogy bennem nem lát meg SENKI SEMMIT.Pedig osk fiú van...de nem történik semmi.Persze most más jönne,hogy még mit várok 15 évesen?Meg hogy ráérek és hogy ne sürgessem az időt!Bárcsak meg tudnám csinálni azt,amit a könyvbe Hannah a Tizenhárom okom volt...-ból.De nem tudom...és sajnos nem is akarom.Mert ÉLNI AKAROK.Csak azt nem tudom,hogy miért,mikor már kaptam a az Élettől ilyen fiatal koromban nem egy pofont és nem egy fájdalmas órát.Sokszor szokott teljesen jó kedvem is lenni,sé van amikor meg teljesen magamba vagyok fordulva.De lehet,hogy ez csak a tinikorral jár.Az is benne van a pakliba,de a Pofonok még jobban.SZERETNI AKAROK valakit,aki engem is ŐSZINTÉN SZERET!!!
De ez is csak olyan képzelet és fantázia...minthogy egy tökéletes élet...amit nem kaphatok meg.
Visszatérve az előző dologra.Csakhogy az a bökkenő ezzel a "ráérsz még csak 15 éves"-dologgal,hogy majdnem minden 15 éves fogja valaki kezét és BOLDOG.Nem irigy vagyok...vagyis nem úgy.Nem gyűlöletből vagyok irigy,hanem azért,mert ők boldogok.Tudom,hogy önző vagyok,de annyira nagy baj,hogy én is vágyok egy kis cseppnyi BOLDOGSÁGRA?!
Áhhh már elég volt majd holnap folytatom.

Egy éve még minden olyan jól ment...kiszerettem a Tomiból és nem is vártam másra,egyáltalán nem.Nem tudtam,hogy jönni fog valaki,aki megdobogtatja majd a szívem.Nem is reménykedtem egy csöppet se,minden nap csak úgy simán elmentem a suliba és kész.Aztán ezen év januárjába 9.-én írt Balogh Máté...nálam 2 évvel fiatalabb volt,és szerintem itt kezdődött már szarul az egész történet.Iskolaátadón 11.-én meg elindult minden,mint a lavina és teljesen a felhők között éreztem magam...annyira meglepődtem,hogy szeret valaki és hogy járna velem,hogy azt sem érdekelt,hogy fiatalabb nálam.Aztán összejöttünk meg találkozgattunk.NAGYON szereTTük egymást.3-szor dobtam ki én...egyszer mert nagyon hülye voltam és nem gondoltam végig,hogy mit teszek.Másodjára már másra vágytam.Harmadjára meg már csak sajnálatból jöttem vele össze...1 hét után jött a 3.-szakítás szintúgy az én részemről.Egész nyáron át olyan jó volt.Úgy éreztem,hogy elfelejtettem és hogy má egyáltalán nem szeretem,és jó,hogy szakítottam vele.De NEM.Nyáron az Istibe voltam beleesve.De az közel sem volt olyan,mint amit a Máté iránt éreztem...és érzek megint.Nyáron a táborokba olyan jó volt szabadnak lenni és más fiúkat meglesni és szinglinek lenni.De télen már kevésbé.A mamám meghalt...tavaly ilyenkor ezt sem gondoltam volna.Butább és sokkal naivabb voltam mint most.Múlt hét péntek óta megint előjött ez a Máté-ügy.Hogy még mindig szeretem,és hogy nagyon fáj minden emlék.NGYON HIÁNYZIK a mama!SZERETEM!Nagyon rossz,hogy nincsen már velünk...és még egy lapáttal rátesz a Sors.
Múlt hét pénteken fáradt voltam a héttől,és előjött hogy a Mátét még mindig szeretem és hogy nagyon fáj az összes együtt eltölöltött hónap.Azt hittem csak azért vagyok ilyen,mert álmos vagyok,de másnap reggel megibt ezt éreztem és rájöttem,hogy nyáron elpalástoltam ez az egészet.A hó.A legjobban a hó jut róla az eszembe.Mert mikor hócsatáztunk kinn a parkba p megvédett mindenki elől.És télen kezdődött el a mi kis románcunk.Ezért olyan rossz most újból átélnem a telet,mert rá emlékeztet.De ami még rosszabb.Az iskola.Mazsón vagyok csak ott.Múlt héten szombaton mikor beléptem,annyira megrohamoztak az emlékek,hogy majdnem bőgtem és a fájdalomtól majdnem összesetm.És ugyanaz a szag suliszag kapott el,ami egy éve mindig,mikor még vele voltam.A saját hibámból lett vége.Magamnak köszönhetem az egészet és most itt siránkozok.Mert ha nem szakítok vele legutoljára,akkor még lehet,hogy most is együtt lennénmk.Ő utál.Nagyon.Elmond mindennek.Biztosan azért,amiért.Én megértem.A Gergővel,az egyik volt haverjűval máma kimentünk parkba és otthagytuk az Adrit,aki jött velem.Mindig mondogatja,hogy milyen buzi,hogyan öltözködik meg viselkedik,meg milyen a haja és stb.
De nem...mert nincs hogy "ha"...ennek így kellett lennie,én a Sorsban,hogy megvan írva minden.Valószínüleg nincsen semmi"ha" nincsen semmi" ha másképp történt volna".Ennek így kellett lennie.Sajnos.Bárcsak meg sem történt volna ez az egész...könnyebb lenne.Nem bírja már elképzelni,hogy milyen rossz éreznem ezt.Én azt akarnám a legjobban hogy ÖRÖKRE elfeljtsem.Már nem akarom szeretni...arra törekszek,hogy minél hamarabb elfeljtsem,de nem tudom mennyi idő kell neki.Fél éve váltunk el.Nos,az ha úgy vesszük,akkor kevés,ha úgy akkor sok,ha úgy akkor közepes.Vagy csak azért ilyen rossz most megint,mert már nagyon vágyom valaki IGAZI srácra?!A Máté sokszor és sokat hazudott nekem...ezt tudja bizonyítani az Isti is és a Gergő és sokan mások.Túl akarok egyszerűen lépni azon a szaros múlton és végre nem azon rágódni,hogy mi volt.De nem vagyok képes rá.Pedig NAGYON-NAGYON szeretném.És ami a legeslegrosszabb ebbe az egészbe.Az emlékek a fejemben.Azokat nem tudom befolyásolni.Nem tudok nem rájuk gondolni.Ha nyár lenne könyebb lenne.Máma éjjel is róla álmodtam.És reggel mikor fölébredek nagyon fölkavart vagyok és annyira rosszul érzem magam,hogy hányni tudnék.Minden éjjel vele álmodok.Nyáron is.És ezt furcsálltam.Szombat reggel fölébredtem és még álmosnak éretem magam és lustának és visszaaludtam.Aztán azt álmodtam hogy ülök az íróasztalomnál és matekozok apámmal,aki kiabál velem,mert nem tudom.Közben pedig a Mátéra gondolok és az emlékekre és elkezdek sírni...mikor kezdek fölébredni azt veszem észre,hogy a valóságba is majdnem sírok...nyögdösök és már ki is csordult pár könnyem.Ilyen még nemis volt velem.Soha.És persze a valóságba is így van,hogy apu kiabál velem sokszor a mateknál és a Mátéra gondolok és az emlékekre és sírok.De a mai reggeli visszalvásom utáni álmom és utána az ébredés az nagyon de NAGYON rossz volt.
Azt álmodtam,hogy(a legelejére pontosan nem emlékszek)egy idegen iskolába megyünk,de olyan mintha ott tanulnánk.Tesiórára megyünk éppen és amerre lenne a tesi de ott frissen föl volt mosva és a Réka mondta,hogy akkor menjünk körbe és ahol lementünk volt egy emelet és ott volt a Máté meg az Isti.Az Isti lekiabált nekem valamit ilyen vicces-bunkót,a Mátl meg furán integetett és mosolygott és akkor boldog voltam,mert tudtam,hogy negyedjére is újrakezdjük majd...megbocsátott nekem már nemtom hányadjára.És lementünk a lépcsőn és ilyen furcsa 20-századi szobába találtuk magunkat ahol egy kereke asztalnál ültek ilyen arisztokrata kinézetű férfiak és nők.És valamit mondott a fő férfi,és mi megtorpantunk és ott álltunk.Hirtelen megjelent a Dóri,mint egy energiabomba,és megkérdezte,hogy mit keresünk,mi meg mondtuk,hogy ki szeretnénk menni,mert tesióránk lesz.A Dóri elszaladt,hogy megkeresse a kijáratot.Elfordultunk a bal kezünk fele amerre futott és észrevettük,hogy egy csomó diák mászkál,mint egy suliba,az óráikra.Furcsának találtam ezt az egészet,és tűnt,mintha a Dóri azoknak az arisztokrata valakiknek a szolgálójuk lett volna.Pedig az osztályátrsunk.És megkérdezte az arisztokrata pacák,hogy mit akarunk és mondtuk,hogy a kijáratot.Elmutatott a jobb kezünk felé és megláttunk egy ajtót ahova nagy betűkkel k ivolt írva fehér nyomtatólapra valami hasonló:"KIJÁRAT...VAGY ERRE VAN A KIJÁRAT".Má nemtom.És mi gyorsan futottunk.És hadd ne felejtsem el,hogy a Réka-még mikor bennt álltunk,átlépett egy körasztalt...pfff-és gyorsan nekiiramodtunk és futottunk ki.Mikor kiértünk beszélgettünk,és furcsának találtuk ezt az egészet.Asszem az eleje az álomnak az volt,hogy a régi,még meg nem újított áltsuli alsó folyósóján vagyunk és midnenhol futkoznak kisgyerekek,és nagyok és midnenki,mi meg mennék tesiórára,és találkozunk a Mátéval.De má nemtom,hogy pontosan mi si volt,csak az,hogy éreztem,hogy meg akarja próbálni újra és énis nagyon akartam.
És reggel mikor fölábredtem olyan,de olyan nagyon felkavart voltam,mintha hordóban görgettek volna egész éjjel és pluszba átment volna rajtam egy úthenger."Megint csak álom volt.És megint csak a valóságba vagyok,ami nagyon zord és kegyetlen.A Máté még mindig utál.Én már középiskolás vagyok.És nem tehetek semmit.Arról sem,ha nem lehet igaz az álom.És el akarom feledni,de nem tudom."-ezek és ehhez hasonló gondolaotk jártak a kavargó fejemben és a lelkem bolyongott az álmom és a valóság síkjai között.Ohh Istenem,legalább csak ne álmodnék SEMMIT.Nyugodt,álmatlan éjszakáim lehetnének hamár nappal nem hagynak békén a gondolatok és az emlékek.A valóság folytatódik az álmaimban...az elfojtott vágyaim az álmomban megjelennek.És akkor jó és szép minden.
De mind1 mára mentem...végre kiírtam magamból és így könnyebb.